A jó srác

A scoutunk, Todd kicsit zokon vette, hogy Bruce Springsteen ragyogó önéletrajzára nem tettünk ajánlatot, bezzeg Donald Trump könyvét kiadjuk.

A scoutunk, Todd, kiváló ember – tőle (mármint a scout-ügynökségétől) kapjuk rendszeresen a híreket az amerikai irodalom újdonságairól még a megjelenés előtt – hogy legyen esélyünk megszerezni a legjobb könyveket, és izgul értünk, csupa szív ember. Aki – mint ahogy lényegében mindenki más is az amerikai könyvszakmából, akivel alkalmam volt beszélgetni – nem érti, hogyan lehet az ő nagyszerű országának az elnöke Donald Trump.

Bevallom, én is jobban szeretem Bruce Springsteent, mint Donald Trumpot. Nem mintha személyesen ismerném akár egyiket, akár másikat, de Springsteennel, úgy érzem, bármikor leülhetnék meginni egy sört, miután legalább százszor meghallgattam, mondjuk, a „Thunder Road” című dalát – egyszóval mintha mégiscsak ismerném őt valamennyire személyesen is. Meg hát a „Thunder Road”-ban mond nekem valami fontosat. Most abba nem mennék bele, hogy pontosan mit. Neki elmondanám…

Trumpot nem ismerem. Talán félek is tőle. Az biztos, hogy nem csodálom, mint Springsteent – meg hát az ember, ha van egy kis esze, nem csodálja a politikusokat. Reménykedik, hogy nem okoznak nagy bajt, kábé ennyi. Na jó, kicsit jobban kifejtve: hagyják élni az embereket, abban hinni, amiben akarnak, jó szakemberekkel vegyék körül magukat, és csak akkor vessék be a hadseregüket, ha nagyon muszáj.

De nem akarok politizálni – az Európa Könyvkiadó nem politizál, még akkor sem, ha kiadja Donald Trumpnak a politikai nézeteit és programját tömören összefoglaló írását, hanem érdekes, izgalmas és fontos könyveket próbál kiadni. Hogy Trump könyve fontos, azt talán nem kell bizonygatni – nem árt, ha megismerjük az érveket is az egyébként a sajtóból, tévéből, internetről jól ismert programpontjai mögött – mint amilyen a nagy fal építése az amerikai–mexikói határon, a világkereskedelem átalakítása, az amerikai haderő fejlesztése és a többi. Hogy miért érdekes? Például azért is, mert jó játék figyelni, hogy milyen kérdésekben egyezik meg – szinte szóról szóra – Trump érvrendszere a magyar miniszterelnökével, és milyen kérdésekben tökéletesen más. Hogy bizonyos fontos témákban, mint amilyen például az oktatás, Trump mennyire elhajló, már ha konzervatív szemmel próbáljuk nézni őt, azaz hovatovább felháborítóan liberális.

De hogy izgalmas lenne ez a könyve? Ez talán mégiscsak túlzás, mondhatjátok. De szerintem tényleg az. Pszichológiai szempontból izgalmas. A világ egyik leggazdagabb embere, aki most egyúttal a világ legnagyobb hatalmú embere is lett, nem tudja megállni, hogy szinte egyfolytában azt bizonygassa, milyen jó srác. Hogy mennyire ügyes. Milyen jól felépítette azt a sok épületet szerte a világban. Meg mennyire szeret mindenkit, főleg az alkalmazottait, akik mind nagyon szeretik őt, még a mexikóiak is, meg a nők is persze, mert megbízhatnak benne, és ő mindenkinek megadja az esélyt, és mert tudják, hogy ő jó srác.

Mint aki állandó önértékelési problémákkal küzd. Nem tudom, volt-e már pszichológiai alkatát tekintve ilyen elnöke Amerikának, de gyanítom, hogy nem. Azt meg végképp nem tudom, mire vezet a politikában, ha valaki kényszeresen jó srác akar lenni.