Nincs engedélyezve a javascript.
Első európás könyvem

Első európás könyvem

2016. június 13.
Magyarósi Gizella blogbejegyzése az Európa Könyvkiadó működésének hatvanadik évfordulójára.

Sokáig nem is tudtam, hogy közöm lesz hozzá. Ott állt a könyvespolcon, üveg mögött őrizték a szüleim a Kukkantó Marci Újévi Naptára meg egy, a női testről szóló, antikváriusi körökben ma is keresett, terjedelmes kiadvány mellett. Nagyjából egy folyóméter volt az a polc. Mifelénk falun nem olvasgatással töltötték az időt a téli hónapokban, hanem színtársulatot szerveztek, tollfosztóba jártak, disznót vágtak, mikor minek jött el az ideje. Azt a színháztörténeti momentumot egyébként még fénykép is megörökítette, hogy Illés nagyanyámék szinte egész famíliája játszott például A falu rossza vagy A sárga csikó című népszínműben. Az alsó sor könyökölve fekszik, középen ülnek, felül állnak, a háttérben festett díszlet. Muzsikusok, bajszok, kajla kalapok. (A komikát rögtön kiszúrtam.)

A házi könyvtárunk eleinte nem érdekelt, a községi könyvtárba jártam.

Aztán – sokkal később – a házi könyvtárnak is eljött az ideje. A női testről szóló könyv Szécsi Noémit illeti, ez nyilvánvaló volt. A másik kettőt máig őrzöm, ugyanis a születésem évéből, 1957-ből származnak. A „Kukkantárium” vagy „Zsebszikon” aprócska füzet, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat terméke. A másik könyv színmű, Rostand Cyranó-ja. Az új néven működő Európa egyik első kiadványa. Nem értem, hogyan került ez a szüleimhez, de most már nem is fogom megtudni, csak találgathatok.

Európa Könyvkiadó
Megnézem

Ha valaki megkérdezné, melyik a kedvenc színpadi művem, gondolkodás nélkül vágnám rá, hogy a Cyrano – igaz, érett megfontolás után is csak erre jutnék. Verset vagy prózát ne kérdezzenek. Óriási, örök sztori. Ábrányi Emil fordításában ismeretes. Időről időre felvetődik, hogy újra kéne fordítani, mert Ábrányi a szellemesség, a humor és a zeneiség oltárán feláldozta az eredetiben markánsan megnyilvánuló vadságot, nyerseséget. Rengeteg vita zajlott erről irodalmi és színházi körökben, de új fordítás a mai napig sincs. Huszti Pétertől tudom, hogy egy baráti vacsoraasztalnál a Szépirodalmi Kiadó igazgatója, Illés Endre felkérte Vas Istvánt, hogy fordítsa újra a művet. Nem kell leírnom, hogy sok éve történt, ugye? Érvek hangzottak el pró és kontra, Vas István nem állt kötélnek. Illés Endre a nyomaték kedvéért felmászott a létrára, impozáns könyvespolcáról levette a francia eredetit, passzusokat olvasott fel belőle. Vas István szóról szóra, kapásból fordította az elhangzott sorokat, a jelenlevők pedig – köztük Juhász Ferencék – idézték hozzá Ábrányi szavait.

Illés Endre érezte, hogy vitathatatlan érvei ellenére alulmarad, és javasolta, hogy napolják el a dolgot, legközelebb talán eljön a nagy Rostand-rajongó Illyés Gyula, neki is lesznek érvei. Sőt talán az újrafordítást is elvállalja.

És akkor elképesztő dolog történt: Vas István belekezdett az erkély-jelenetbe.

Nem a kasszadarabokat – az orrmonológot vagy a becsületmonológot –, hanem ezt a finom kis noktürnt vezette fel, és a kerek asztal túloldaláról Szántó Piroska Roxán szavaival válaszolt, felelgetett neki.

CYRANO Sötét van, s a homályon át
Csak tapogatva leng a szó fülébe.
ROXÁN Ha én beszélek, nincsen ennyi gát.
CYRANO Természetes! Mert szívem áll elébe!
Mert minden szót, amit felém lehel,
Kitárt szívem hódolva fogja fel,
Aztán az én szívem nagy, az ön füle parányi,
S édes szavának könnyű felülről ide szállni.

Aznap estére eldőlt a kérdés.

Illés Károly nagybátyám születésnapomon, névnapomon fel szokott köszönteni telefonon, és mindig hozzáteszi, hogy megcsináltatta a családfánkat. Tudjak róla, hogy szegről-végről Illyés Gyula rokonai vagyunk. A családfát nem láttam, de a tudattal is beérem. Így már-már érthető, mit keresett a Cyrano egy kis somogyi, bicskás falu házi könyvtárában: Illyés Gyula szerette, a rokonai pedig ehhez tartották magukat.

Utóirat: „Nincs ennél játékabb játék, színházabb színház.” Nem én mondom, Kosztolányi mondta.


Magyarósi Gizella,
az Európa Könyvkiadó szerkesztője

Kedvcsináló
/