Nincs engedélyezve a javascript.
Szőnyi Ferenc

Szőnyi Ferenc

április 18.

Április 13-án hajnalban meghalt egy kitűnő műfordító és egyre jobb költő: Szőnyi Ferenc. Sokáig voltunk kollégák az Európa Könyvkiadóban, aztán Katona Tamás, ugyancsak volt kollégánk, elcsábította őt a diplomáciába, Kolumbiában lett kultúrattasé, majd Argentínában nagykövet. Akárcsak fordító és nagykövet kollégája, Benyhe János, ő is tenoristának készült, évekig énekelt is a Rádiókórusban. Nyugdíjazása óta újra spanyol regényeket fordított, és verseket írt, az új kötete a jövő héten jelenik meg. Több mint tíz éve ebédeltünk együtt minden szerdán a Mongol Étteremben, Lator Lászlóval és Bognár Róberttel négyesben, és játszottuk havonta egy másik társasággal a Szántó Piroskáéktól örökölt hagyományos szigligeti Szentistván-játékot. Tavaly, az év vége felé került először kórházba, rosszindulatú daganatot találtak a gyomrában, akkor még ilyen virtuóz formai játékkal tudta megfogalmazni a kétségeit:

Szőnyi Ferenc műfordító

KÉTSÉG

Vég-
nap?
Mag-
lét?
Szép.
Csak
vak
még.

Kar-
dal
szól.

Fent?
Lent?
Hol?

Március 17-én láttam utoljára a kórházban, a Kékgolyó utcában. Még tudtunk beszélgetni, bár nehezen, mert a nyelve megbénult. Éjjel átkerült az intenzív osztályra, és onnan már nem volt visszaút.

Várady Szabolcs