EMERENC VILÁGA

Kattintson ide a könyv adatainak megtekintéséhez!

 Szabó Magda: Az ajtó

Abigél, Régimódi történet, Katalin utca, Für Elise – Szabó Magda regényeinek olvasási sorrendje mindenkinél más és más – van, aki persze Tündér Lalá-val, Bárány Boldizsár-ral kezdi, megteheti, az utóbbi megy színházban is, mint ahogy szerencsénkre filmen, színpadon is feltűnik időnként a közkedvelt író valamelyik műve. Gyerekkor, ifjúság, szerelem, emberi sorsok, mindegyikbe beleszőve a történelem – valamennyi regényben, színműben így van ez, amellyel ez a különlegesen termékeny életmű megajándékozza olvasóit.
Küzdelmes sorsfordulók, szépség, izgalom... de kit érdekel egy morózus, folyton söprögető öregasszony? Egy zárkózott, furcsa figura, aki ugyan mindent megtesz másokért, igyekszik elseperni a bajt, a veszedelmet mindenki útjából, de az ő magánélete elzárva marad, múltjáról senki semmit nem tudhat? Szabó Magda Az ajtó című, 1987-ben írott regényében házvezetőnője és saját maga személyes kapcsolatának alakulását tárja fel. Művét gyónásnak szánta, és így vall erről: „Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történet-ben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam.”
Szeredás Emerenc, a legendássá vált nőalak soha senkit nem engedett be lakásába, ajtaját mindig zárva tartotta. Ez az az ajtó azonban nem csak lakásának ajtaja, egyben metafora is, utal emberi kapcsolatokra, érzelmekre, emberi sorsok szövevényes, olykor nehezen megközelíthető átjáróira, az emberi tudat mélységeire. Szinte nem is gondoljuk, mi mindent rejt egy bezáródott élet, mennyi tanulságos, szép, emberi mozzanatot, ugyanakkor fájdalmat, megpróbáltatást találhatunk egy idős asszony történetében – aki bárki terhét úgy tudta vállalni, hogy közben hallgatott a sajátjáról és nem szorult senkire. Emerencet az egész utca szerette, viszont saját érzelmeit titkolta. Leplezetlen odaadással csupán az állatokért rajongott – Violáért, a kutyáért és a kilenc kóbor macskáért, akiket a lakásában bezárva tartott. Milyen is ez a megközelíthetetlen asszony? Szabó Magda sokszor úgy mutatja be, mint egy mitológiai alakot: „A Szentírásban egyetlen rokona van Emerencnek, a bibliai Márta, hiszen az élete szüntelen segítés és munkálkodás:' Aztán így ír róla: „Tiszta volt és kikezdhetetlen, ő volt mi, valamennyien, a legjobb önmagunk, aki mindig szerettünk volna lenni. Mindenki terhét úgy vállalta, hogy egy életen át hallgatott arról, hogy neki mi a terhe; s amikor mégis megszólalt volna, én bementem a televízióba szerepelni, és hagytam, leplezzék le élete egyetlen meggyalázott, betegség mocskolta pillanatában.”
Az olvasókat sokkolja, felkavarja, bosszantja, lebilincseli ez a regény. Korosztálytól független, menynyire vagyunk fogékonyak az érzelmek legnehezebben kezelhető nüanszaira, mint például megbántódás, sértődékenység, titkok leplezése, kipuhatolása, egymás viselkedésének a tolerálása. Egy holland kritikus érdekes módon tapasztalt olvasóknak ajánlja Az ajtó-t, mert szerinte Szabó Magda stílusa lucidus, azaz túlságosan élesen látó, okos, világos – ám akit beszippant ez a világ, szerinte sem tud szabadulni tőle. Jelentős mű, nagyon erős, többször kiadták, negyven nyelvre lefordították, színházban is bemutatták, Zalaegerszegen és Budapesten játszották.
Bereményi Géza a mű színpadi változatának elkészítése előtt ellátogatott Budapesten a Júlia utcába, ott áll az a ház, amelyikben Emerenc, a darab főszereplője, valóságos nevén Mariska, lakott. Mariska már nem élt, de Bereményi beszélgetett a lakókkal, akik ismerték, emlékeztek rá. Különleges módon gazdagítja a művel kapcsolatos életrajzi hátteret Bereményi élménye: „A lakótársak mesélték, hogy egy alkalommal, amikor a holland királyi házaspár Budapestre látogatott, a protokoll szervezője feltette a kötelező kérdést, hogy hova szeretnének ellátogatni Budapesten vagy Magyarországon magánemberként. A kívánság az volt, hogy azt az épületet szeretnék látni, ahol Emerenc lakott, mert nagyon szeretik ezt a regényt. Felkészítették a lakókat a királyi pár látogatására, akik ünneplőbe öltözve várták az eseményt. Itt mondta el a királynő, hogy azért jöttek Magyarországra, mert kíváncsiak voltak arra a földre, amely egy ilyen csodálatos embert teremtett, mint Emerenc. A kérdés, amit feltettem magamnak, így hangzott: mi köze a holland királyi párnak Emerenchez, és miért futott be ez a regény ilyen hatalmas nemzetközi pályát? A válaszom pedig az, hogy ez egy őstörténet, Emerenc ősalak.”
Nem lehet véletlen, hogy Kossuth-díjas írónk éppen Az ajtó című művével nyerte el a Femina-díjat, e rangos francia irodalmi kitüntetést, amelyet magyar szerzőnek még sohasem ítéltek oda. Megkapta viszont többek között Julien Green, Jorge Semprun, Virginia Woolf. A művet és a szerzőt illető dicsérő szavak között talán a legendás színésznő, Jeanne Moreau kijelentése volt a legbecsesebb, ő azt mondta, hogy nagyon szívesen eljátszaná filmen Emerencet. Bár ez nem valósult meg, ám örömünkre, Szabó István Oscar-díjas filmrendezőnk rendezett belőle rá jellemzően költői és lebilincselő filmet, amelyet március 8-tól láthatnak a hazai nézők. Az Európa Kiadó jóvoltából pedig ismét a könyvesboltokba kerül Az ajtó, így, aki még nem olvasta, olvassa el – feltétlenül!

(Sz. D. Könyvjelző, 2012. március)