NE LEGYÜNK AZ ÚT RABSZOLGÁI

Kattintson ide a könyv adatainak megtekintéséhez!


Jorge Bucay: 20 lépés előre

Argentínában az egy főre jutó pszichológusok száma a legmagasabb a világon. Hivatalos adatok szerint 60 ezer lélekgyógyász működik az országban – az ortodoxabb pszichonalitikusoktól a humanisztikus pszichológusokon át a kognitív- és viselkedésterapeutákig –, azaz százezer lakosra több mint négyszáz jut (az USA-ban csak száz), s akkor még szót sem ejtettünk a jövendőmondókról, vagy egyéb ezoterikus gurukról, akik a lelkek megmentésért dúló konkurenciaharcban szintén igen aktívan vesznek részt. Ebből a hallatlanul tarka segítő rétegből emelkedett ki Jorge Bucay, s mára hazájában és nemzetközileg is az egyik legismertebb megmondóemberré és bölccsé lett: több millió példányszámban adják ki a műveit, és óriási csarnokokat tölt meg a jelenlétével.
Bucay gondolkodása leginkább talán Müller Péterére és Popper Péterére hasonlít, ő is azon ügyködik, hogy a saját megszenvedett tapasztalatai alapján „aprócska fényt” gyújtson az önmagukban és a világban eltévedt botorkálóknak. Első könyve, a praxisa alapján megírt Levelek Claudiának (2009, Európa Könyvkiadó) pár száz példányban és nagyon ronda kiadásban látott napvilágot, de ő ezen is túltette magát, és folytatta a könyvírást.
„A neurotikusoknak nem terapeutára van szüksége, aki meggyógyítja, nem is apára, aki törődik vele. Egy mester kell mindössze, aki megmutatja neki, hol tévedt el az úton ” – hangzik az ars poeticája, s ennek megfelelően, a gondolatébresztő, tanító próza műfaja mellett tette le a voksát. A vallási- és identitásbeli támpontjait elvesztőknek közvetlen, anekdotikus formában mesél a saját személyünkkel való harmonikus viszony kialakításának, „valamint az érzések fölvállalásának, átélésének önmagunk ekképpen is egészleges elfogadásának fontosságáról”. Mindehhez hol a saját életéből hoz megszívlelendő illusztrációkat, hol a kultúr- és vallástörténet kincsestárából.
A 20 lépés előre is hasonlóan stratégiával íródott: Bucay húsz alaptörténeten keresztül mutatja meg a személyes fejlődéshez és az önmegvalósításhoz szükséges lépéseket, illetve a gyakorlatba átültetendő felismeréseket. Ezek a felismerések, mint írja, nem számítanak újdonságnak, ám együtt már valóban kirajzolnak egy bejárható utat: az „ismerd meg önmagad” tanácsától (pl. „zárd le a korszakot, amikor mások gondoskodtak róla, hogy ez vagy az legyél: ezentúl ne ők döntsék el, ki vagy”) a szabadság mint a lehetőségek közötti választás felelősségén és az önmenedzselés fortélyain át a kudarcbírás és az újrakezdés képességeinek kifejlesztéséig. Bucay „nem kívánja agyonbonyolítani a valóságot”: ha nehéz is válaszolni a „ki vagyok?”, „hová megyek?”, „kivel megyek?” kérdéseire, azért legalább ne feledkezzünk meg – tanácsolja –, hogy csak ilyen sorrendben tegyük fel őket: már csak azért se, nehogy az útirányom határozza meg, ki vagyok, vagyis ne legyek az út rabszolgája. Ha helyes sorrendben válaszolok a három kérdésre, útitársam sem akar majd beleszólni; nem hiszi jogának vagy felelősségének megszabni, milyen utat kövessek.
„Egész környezetünk – írja másutt – azt sugallja, hogy korán kell felkelnünk, ha ki akarjuk használni a napot; rohannunk kell a sportklubba, hogy teniszezzünk; száguldanunk kell az országúton, hogy megszerezzük a legjobb parkolóhelyet; két perc alatt kell bekapnunk az ebédünket, hogy le ne maradjunk a meccsről; gyorsan kell körbebicikliznünk a parkot (hogy letudjuk a lemaradást, mert mióta nem bicikliztünk már!); le kell zavarnunk a kártyapartit, nehogy aztán dugóba kerüljünk, és sietnünk kell, hogy megnézzük azt a filmet, amelyikről mindenki állítja, hogy bűn kihagyni. Pedig többnyire – nehogy lemaradjunk valamiről – épp a lényegről maradunk le: nem találjuk sem önmagunkat, sem a többieket, és nem részesülünk abból az igazi örömből, amit érezhetnénk, ha megosztanánk örömeinket a barátainkkal.”
Bucay abban hisz, hogy csak az egyéni átalakulás hozhatja meg azt a változást, amelyet az egész világnak kívánunk, az egyéni változáshoz viszont nem kevés bátorság szükségeltetik. A neurózisok hátterében is a mersz hiánya mutatkozik meg, s az ismeretlentől való szorongás, majd az ebből fakadó panaszáradat végül minden energiát elszív a cselekvéstől. Hogy ez az áttörés sikerüljön, íme egy vérbeli Bucay-szentencia:

„Minden, amit tudsz.
Minden, ami vagy.
Minden, amit teszel.
Minden, amid van.
Minden, amiben hiszel.
Mindez hozzájárult ahhoz,
hogy idáig jutottál…

Hogyan tovább?
Hogyan jutsz még messzebbre?

Itt az idő, hogy használd
mindazt, amit még nem tudsz,
mindazt, ami még nem vagy,
mindazt, amit egyelőre
még nem teszel,
mindazt, ami szerencsére
még nem a tiéd,
mindazt, amiben nem hiszel.”

A budapesti találkozáson az olvasóknak alkalmuk lesz összevetni a személyiség hatását, varázsát az olvasottakéval, s közelebb kerülnek a titokhoz, amelynek lennie kell a többmilliós könyvpéldányszámok mögött.
(D. Á. – M. N. M., Könyvjelző, 2012. május)

JORGE BUCAY argentin pszichológus önmagát „hivatásos segítőnek” nevezi: segít a pácienseinek és segít az olvasóinak – leginkább a történeteivel, melyek jelentős részét gyerek- és fiatalkorában hallotta, abban a különleges közegben, amelyben felnőtt.
Családjában egyaránt éltek arab és zsidó hagyományok; dédapja tizenöt gyereket nevelt fel Szíriában, s kettő közülük Argentínába emigrált. Nagyapja zsidó nőt vett feleségül, Jorge pedig 1949-ben született Buenos Airesben, egy jobbára keresztény negyedben.
1973-ban végezte el az orvosi egyetemet, s már tanulmányai alatt is mindenféle munkákat vállalt: volt taxisofőr, könyvárus és gyerekek előtt fellépő bűvész-bohóc, majd sportboltot nyitott, hogy el tudja tartani a családját (két gyereke született, Demián és Claudia). Ami a pszichológusi munkáját illeti, eleinte klasszikus freudista volt, majd a Gestalt-terápiát kezdte alkalmazni, s kialakította egyéni módszerét, amelynek fontos részét alkották a páciensek lelki problémáit megvilágító történetek. 1982-ben adott közre először egy kötetet az ilyen történetekből Levelek Claudiának címmel. S aztán szép sorban jött a többi könyv, mindegyik történetekkel, mesékkel, anekdotákkal tele. Jorge Bucay előbb Latin-Amerikában, majd Spanyolországban lett az egyik legnépszerűbb író és tévés személyiség, aki nemcsak könyveivel, hanem szerepléseivel, személyiségének kisugárzásával is meghódítja az olvasóit. Majd jöttek a hasonló sikerek és szereplések a többi európai országban…
Jorge Bucay most egy kis dél-spanyolországi faluban él. Ott írja a könyveit; közben járja a világot: rendszeresen találkozik olvasóival, és nagy tömegek előtt tart előadásokat. Június elején, közép-kelet-európai körútján, Horvátország, Bulgária és Szlovénia után most először Magyarországra is ellátogat.
M. N. M.