Obermannová, Irena
Egy őrült feleség naplója
(Denik šilené manželky)
Fordította: Balázs Andrea
Oldal: 186
Formátum: 110x185
Kötés: kötve, borítóval
Ára: 1600 Ft
ISBN 963 07 6930 1




Az 1962-es születésű, tehát a mai cseh irodalom ifjabb – a nálunk is ismert Tereza Boučková és Petr Šabach nevével fémjelzett – nemzedékéhez tartozó Irena Obermannová második könyve, az írónő által „brutális groteszknek” nevezett regény hatalmas sikert aratott Csehországban. Obermannová a kiadó felkérésére már írja is a folytatást.

A regény egy harminc év körüli fiatal nőről szól, akinek válságba jutott a házassága, és egy nap hirtelen egyedül marad a két lányával. Pedig a hősnő, Xenie szentül hitte, hogy remek házasságban él és minden a legnagyobb rendben. Aztán kiderül, hogy semmi sem volt és semmi sincs rendben, csak Xenie a mindennapok rohanásában nem vette észre a szaporodó válságjeleket. Amikor aztán beüt a mennykő – rajtakapja a férjét egy másik nővel –, Xenie mindent megpróbál, hogy talpra álljon, ám kísérletei sorra kudarcba fulladnak. Először barátnőinél keresne támaszt és vigasztalást, de hiába: kiderül, hogy ők sincsenek sokkal jobb helyzetben. Aztán a munkába menekülne: úgy érzi, hogy megírta élete főművét, ám a remekmű a kutyának sem kell. Állást keresne, egy női magazinnál próbálkozik, de itt is csődöt mond. Új partnerrel vigasztalódna, de hamar rá kell döbbennie: nemhogy igazi társat találni nem könnyű, de még csak egy férfit sem lehet csak úgy hipsz-hopsz felcsípni. A szenvedélyes és odaadó anya szerepébe próbálja beleélni magát, ám földre szállt angyaloknak hitt leányairól kiderül, hogy zabolátlan ördögfiókák, akiknek megvan a maguk baja és nem kérnek hisztérikus anyjukból. Xeniének végül nem marad más hátra, mint hogy elveszettnek hitt naplója és önnön élettörténetének a nyomába eredve megkíséreljen választ találni a nagy kérdésre: miért alakultak a dolgok úgy, ahogy alakultak, miért ütött be a krach minden téren?

Az Egy őrült feleség naplója bevallottan önéletrajzi mű, Obermannová saját szavai szerint élete eddigi legnehezebb időszakában írta. Innen a könyv mellbevágó őszintesége és hitelessége. Ám ettől a mű nem lesz szentimentális, önsajnálóan szenvelgős, mert Obermannová sok-sok humorral, iróniával – és ami a legfontosabb és legritkább – öniróniával képes szemlélni életét és önmagát, oldani a tragikumot. Tömör, szűkszavú, helyenként a tragikomikus, groteszk szituációk ellenére is már-már szenvtelen előadásmódja rendkívül hatásos. Az élet legfontosabb dolgairól, a legnagyobb érzésekről vallani, következetesen kerülve a nagy szavakat – ez Obermannová írói credója.