Vámos Miklós
Zenga zének
Oldal: 368
Formátum: 124x183
Kötés: kötve, védővel
Ára: 3200 Ft
ISBN 978 963 07 9272 1

Sajtóvisszhang:
ZENGJÜKADALT ÜDE, MÁMORO SAJAKKAL!

RÉSZLET A KÖNYVBŐL

A regény fülszövege 1983-ban (Szépirodalmi):

„1955–56-ban egy túlérzékeny, koravén kisfiú olyan családban él, ahol a nagypapa magánvállalkozó; az apa néhány éve Rajk László beosztottjaként dolgozott, a per óta betanított munkás – marós... A kisfiút az asszonyok hittanra járatják, amit természetesen titkolnia kéne, de nem világos, ki előtt, és miért, ráadásul az agyában hamarosan összeolvadnak a katolikus imádságok és parancsolatok szövegei az óvodában elsajátított versekkel. Sztálin és Krisztus alakja egyforma hitellel magasodik fölé... Lassanként megszületnek a kérdések. Miért katolikus hittant tanítanak neki, amikor zsidó vallásban született? Miért oly tehetetlen az Isten, ha mindenható? A szorongó, végképp elbizonytalanodó kisfiú szeme előtt lejátszódik 1956 ősze, szemtanúja a Sztálin-szobor ledöntésének, látja a fegyvereseket és a család pánikját, a családtagok szembefordulását, apja meghasonlottságát…"

Ács Margit

A regény fülszövege 2011-ben (Európa):

Azt mindenki tudja, hogy a gyerekek figyelnek minket. De hogy annyira, mint Vámos Miklós regényében… Azt, hogy mennyire összekavarjuk fiaink és lányaink lelkivilágát mindazzal, ami a szüleiktől, nevelőiktől és más igehirdetőktől zúdul rájuk, ugyancsak sejtjük, mégis megrendít, ha átélhetjük az ő szemszögükből. A Zenga zének főhőse még csak hatéves, de már a kettős – hármas, négyes – nevelés akkorákat csattan a hátán, hogy attól kódul, és a könyv végére szinte felnő, noha még mindig csak hatéves.

A gyereknyelv szellemes és egyedi irodalmi ábrázolása teszi nevetőssé ezt a fölkavaró regényt.

Gy. Horváth László

**********-

Öcsénk reskontója

„Vámosnak sikerül az, ami a gyermekekről szóló regényekben oly ritkán: Öcsiben sértetlenül működik a magasabb rendű erkölcsi parancs (a kanti categoricus imperativus), de ettől nem jellemstilizációnak hat, hanem eleven típusnak… Eddigi írásainak ismeretében nem nehéz fölfedeznünk, hogy Öcsi a szerző gyermekarca, de a nemzedéké is… Most, harminc-egynéhány évesen megpróbálja, hogy félelem nélkül megnevezze tapasztalatait… Vámos nyíltan megvallja a lelki vonatkozásokat. Fordulat ez a mozzanat epikánkban? Korai volna megjósolni.”

Berkes Erzsébet
(Élet és Irodalom, 1983. április 1.)

„Az is bizonyos, hogy a Zenga zének-kel Vámos írói világához újabb jelentős határok mérettek. Bőven gyarapodó kötetei alapján eddig inkább csak sejthető volt lehetősége a nagyepika terén: mostani regénye viszont a jelentős tehetségű novellista kvalitásait hozta ki, új formában, s mint ilyen: kötelez.”

Kelemen Lajos
(Kortárs, 1983/10.)