COSIMA WAGNER ODAADÓ ÉLETE

Kattintson ide a könyv adatainak megtekintéséhez!

Françoise Giroud: A csodálatos Cosima

Az idén elhunyt francia írónőnek, Françoise Giroud-nak - az Alma Mahler életét feldolgozó monográfiája után - újabb zenei vonatkozású életrajzi kötetét jelentette meg az Európa. Ezúttal egy másik "nagyasszonyról", Liszt Ferenc és Marie d' Agoult grófné törvénytelenül született lányáról, Richard Wagner hitveséről, Cosima Wagnerről. A csodálatos Cosima amellett, hogy izgalmas kultúrtörténeti olvasmány a romantika hőskorszakáról, elsősorban a szeretetről szól. De annak valami egészen különleges - egyszerre elbűvölő és taszító változatáról, olyanról, amely nem Istentől való, bűnös és pusztító. És szól a teljes önfeladásról. Wagner és Liszt Cosima, az infantilis hajlamú szellemóriás, a meglehetősen önző férfi és a nem szép, ám annál titokzatosabb nő szenvedélyes viszonya túlnőtt egy átlagos szerelmi kapcsolaton. Boldogságuk története olyan, "mint egy poklokkal és édeni diadalokkal zsúfolt, sűrű harcokban és ritkább eksztázisokban bővelkedő zenedráma, amelynek nagy és szélsőséges dallamíveit mintha maga Wagner hangszerelte volna". Cosimát évtizedekig gyötörte a lelkiismeret amiatt, hogy elhagyta első férjét, Hans von Bülow-t, korának legkitűnőbb karmesterét, és azért is, mert Wagnerral bohócot csináltak belőle. Wagnerral különös párt alkottak. A házasságtörő asszony huszonnégy évvel volt fiatalabb, és egy fejjel magasabb Wagnernél. Az intrikus külvilág mintha nem érdekelte volna őket, pedig nagyon is fontos volt számukra. Szórták a pénzt, miközben álmaik megvalósításához folyamatosan apanázsért folyamodtak. Hazugsággal volt tele az életük, melynek mindvégig a látszat volt az egyik legfőbb jellemzője. Az írónő Wagnerék környezetét is árnyaltan mutatja be. Gyakran találkozhatunk például a barátból ellenséggé vált Nietzschével, a rajongásáért Wagnerék által alaposan kihasznált és bolonddá tett bajor királlyal, II. Lajossal. Cosima naplóidézetei sok mindenről árulkodnak.

"Zsenit szeretni nem egyszerű dolog - írja Giroud. - Ez jutott Cosima Wagner osztályrészéül. Testestül-lelkestül e zseninek élt, aztán már csak az emlékének, de mindig ugyanaz a hol gyűlöletes, hol csodálatra méltó szenvedély fűtötte. Mára a legendás szerelmes asszonyok sorába lépett..." Cosima odaadása valószínűleg kellett Wagner halhatatlanságához. Mert ketten kellettek ahhoz, szorosan egymásba kapaszkodva, hogy Wagner művészete mindenekfelett, mindenkin átgazolva, persze megérdemelten, győzedelmeskedjen. Hogy például Bayreuth megszülessen és meggyökeresedjen - legalábbis ezt sugallja Françoise Giroud élvezetes, regényesen megírt Cosima-portréja. Trisztáni dráma ez. Wagnerék szerelme tényleg mindent legyőzött, csak a halált nem. A zeneszerző 1883-ban hunyt el. Cosima még negyvenhét évig ápolta harcosan férje örökségét. Kilencvenhárom éves korában halt meg.

(Devich Márton, Heti Válasz, 2003. május 2.)