KUBAI TILTÓLISTÁN

Kattintson ide a könyv adatainak megtekintéséhez!

Zoé Valdés: Apám lába című regényéről

A Párizsban élő Zoé Valdés annak a kubai írógenerációnak a tagja, amelybe többek között René Vázquez Díaz, Mayra Montero, Cristina García és Eliseo Alberto is tartozik. Közös bennük, hogy műveikben a trópusi táj, a fülledt erotika és Kuba politikai helyzete hangsúlyosan van jelen, összefonódik. Olyannyira így van ez, hogy egy interjúban Zoé Valdés a következőt nyilatkozta: "Állandóan csak Kubáról beszélek. Irodalomról kevesebbet kérdeznek."
Az írónő élete és művészete csak Kubával összefüggésben értelmezhető: a róla szóló kritikák "a forradalom lányaként" aposztrofálják, interjúiban nem mulasztja el az alkalmat, hogy szóljon néhány szót Fidel Castro ellen (Castro is rendszere legfőbb ellenségei közt említi). Valdés első regénye (A Semmi Édenében) is csak külföldön jelenhetett meg (művei Kubában tiltólistán vannak), az írónő a megjelenést követően Párizsban kapta a hírt: jobban teszi, ha nem tér vissza hazájába. Nyilvánvaló tehát, hogy a politikai felhang minden regényében fontos szerepet játszik: A Semmi Édenében főhőse, Yocandra épp a Vezér végeérhetetlen szónoklata alatt látja meg a napvilágot, és Che Guevara terít nemzeti zászlót a vajúdó anya hasára.
Az áprilisban magyarul is megjelent Apám lába című regény furcsa történetet mesél el ebből a sajátosan kubai nézőpontból: a főhős, Alma Desamparada nem ismeri az apját, anyja és nagyanyja csak annyit árulnak el róla, hogy ugyanolyan lába volt, mint neki. A kislány felcseperedik, és minden férfinak először a lábát figyeli, mert kétségbeesetten vágyik megtudni, ki volt az apja. A helyszín valami különös, (rém)álombeli Kuba, ahol minden megtörténhet: itt is megjelenik a végeérhetetlen szónoklat, amely több évtizeden át tart, és csak egy-egy pillanatra szakad félbe, amíg Orate, az eszelős diktátor kivégzi és éhes háziállatainak, a cápáknak adja ellenségeit.
A szereplők önnön karikatúrájuknak látszanak ebben a groteszk világban: feltűnik a démoni énekesnő, aki butítóporral szeretne bosszút állni a főhősön, ám, mint a mesékben, pórul jár; a tükörből kilépő bohóc, aki arra buzdítja hősünket, hogy elviselhetetlen helyzete elől meneküljön az írásba; vagy "a világ legnagyobb hazugsága"-verseny, ahol Alma Desamaparada a legrövidebb mondattal nyeri meg az első díjat.
De nem csupán a szereplőkre, a mű nyelvezetére is ez az abszurd kettősség jellemző: végtelenül közönséges részek és pátosszal teli, szinte költői szakaszok váltják egymást, mint ahogyan a történetben is a legváratlanabb dolgok eshetnek meg.
Kuba olyan ország Valdés szerint, ahonnan csak menekülni lehet - e menekülési stratégiák széles arzenálját is bemutatja a regény -, ám a mű végén, talán még az író számára is váratlanul, megcsillan valamiféle reménysugár.

Zoé Valdés (47) jelenleg Párizsban élő kubai írónő 1959-ben született. Pályája elején főleg verseket írt (Kubában csak versei jelenhettek meg), de később szinte minden műfajban kipróbálta magát: írt forgatókönyvet, novellát, regényt. Számos díj birtokosa. A Todo para una sombra című verseskötetéért Carlos Ortiz-díjat kapott, a Te di la vida entera (Neked adtam az egész életem) című regényét 1996-ban Planeta-díjjal jutalmazták, legfrissebb regénye, a La eternidad del instante (A pillanat örökkévalósága) elnyerte a Torrevieja-díjat. De megkapta a legjobb kiadatlan forgatókönyv díját (Vidas paralelas, 1990) és egy erotikus irodalmi pályázat elismerését is (Sangre azul című művéért).

(Kutasy Mercédesz, Könyvkelző 2006. április)