EGY ÁTOK REGÉJE

Kattintson ide a könyv adatainak megtekintéséhez!


J. R. R. Tolkien: Húrin gyermekei

Az első világháború égen-földön dúló pokoli öldöklésében egy ifjú, frissen nősült brit alhadnagy is részt vett, ám számos jó barátjával ellentétben túlélte a csatát, és egy betegségnek köszönhetően hazakerülhetett.

Az 1892-es születésű John Ronald Reuel Tolkien írásművészetét nagyban befolyásolta a háború; Tolkien, mondják, �a képzelet segítségével próbált elmenekülni a gyárak, gépek, fegyverek és bombák huszadik századából". E kijelentés igazságtartalmát most nem firtatva, annyit megállapíthatunk, hogy az addig régi angol irodalmat és nyelvészetet tanulmányozó tudós egy önálló, fikciós � egy sajátos középkorban játszódó � elbeszéléscsokor írásába kezdett. �Az elveszett mesék könyvét � magyarázza legkisebb fia, Christopher Tolkien, a hagyaték gondozója, Tolkien kiadatlan műveinek összeállítója � apám 1916-17- ben kezdte, az I. világháború idején, huszonöt évesen, és pár év múlva félbe is hagyta." Az elbeszélés szelleme mégis ekkor szabadult el/fel benne: �innen indul Valinor és Középfölde históriája, innen bontakozik, teljesül ki aztán a mese", mely mára a világ legnagyobb bestsellerei ranglistáján a harmadik helyen található (a Biblia és a Harry Potter után), s melynek filmadaptációja minden addigi rekordot megdöntött. (A harmadik rész, A király visszatér tizenegy Oscar-díjat kapott.) A korai mesék még kísérleti művek voltak, szerzőjük ütött-kopott füzetek tucatjaiba jegyezte le őket. A történetek az idők során egy kitalált, sok ezer éven át hömpölygő �történelem előtti" és alatti eseménysor részei lettek: hol hosszú költeményekként, hol pedig pipafüstbe burkolózó kedélyes mesékként.

A most megjelent Húrin gyermekei alaptörténete is ekkor keletkezett, de Tolkien még jóval A Gyűrűk Ura befejezése után (1949) is újra átírta- átdolgozta, tovább bonyolította és finomította a cselekményt és a jellemeket, anélkül, hogy munkája végére ért volna. A szövegváltozatok, kéziratok tömkelegéből Christopher Tolkien szerkesztett egybefüggő elbeszélést, �mindenfajta szerkesztői kitaláció nélkül." És bár a rajongók A szilmarilokból már régóta tisztában lehettek Túrin Turambar nyomasztó élettörténetével, most mégis jó érzés kézben tartani a 2006-os angol kiadás magyar változatát.

A szilmarilok, amelybe a Húrin gyermekei története is illeszkedik, A Gyűrűk Ura mitológiája és történelemkönyve, a tündék és emberek gonosz ellen vívott végtelen háborújának krónikája. �A Gyűrűk Ura trilógia kora előtt mintegy hatezer évvel játszódó cselekmény végtelenül tragikus, távol áll tőle a humor, és az emberek, hobbitok, tündék koránál még távolabbi, ködbe vesző világot ír le" � jellemezte a Húrin gyermekeit a kötet fordítója, Gálvölgyi Judit. A sötét úr, Morgoth (akinek A Gyűrűk Ura főellensége, Szauron csupán egy szolgálója) gonoszsága emésztő, gyűlölete és hatalomimádata nem ismer mértéket, igaz, félni és megrettenni is képes, de talán csak azért, hogy aztán még ádázabbul pusztítsa el ellenfeleit: háború háborút követ, tündék és emberek ezrei esnek el a csatamezőkön, s a végzet és a remény párharcában nem kétséges a végkimenetel.

A sok-sok vereség és hiábavaló diadal a Húrin gyermekeiben egy család életén keresztül mutatkozik meg: a családfő, a háborúkon nevelkedett, büszke és rendíthetetlen Húrin szembeszegül a sötét úr akaratával, aki ezért a legsúlyosabb átokkal: szeretteinek balsorsával sújtja, melynek kibontakozását ráadásul végig is kell néznie. Húrin és mi, olvasók ezek után már csak tehetetlenül nézhetjük, amint fia, a zárkózott és szenvedélyes, büszke és sértődékeny dúvad, Túrin Turambar oldalról oldalra küzd az átok és az egyre gonoszabbá váló világ ellen, s oldalról oldalra elbukik, magával rántva a pusztulásba mindazokat, akik szeretik. Túrin alakja némiképp A Gyűrűk Ura Boromirjára emlékeztetheti az olvasót, de a tájékozottabbak a finn Kalevala Kullervo nevű hősét ismerhetik fel benne (Tolkien bevallottan innen vette a históriát): mindkét hős számkivetett és gyűlölettel teli, abszolút öntörvényű és kiismerhetetlen, egyszerre taszító és szerethető, és egyikőjük sem képes végül megbocsátani saját magának.

A háború gyermekeinek története nem könnyed mese, még csak nem is félelmes, ám végül boldogságba torkolló kalandregény, hanem zord levegőjű, éles és sötét végzet-regény, egy shakespeare-i dráma, amelyet befejezve elég nehéz megszólalni.

Tolkien nyelvtörténészként az angolszász és az óangol mellett megismerkedett a kihalt gót nyelvvel is, és ez erős hatást gyakorolt rá. Játékból kialakított egy új ősgermán nyelvet, az újgótot � célja nem egy kommunikációt segítő nyelv létrehozása, csupán a szépség és a jelentés egyesítése volt. Később kezébe került a Kalevala angol fordítása és annyira megragadta a finn mitológia, hogy megtanult finnül, csak hogy eredetiben olvashassa. Mivel a finn közel állt nyelvesztétikai elképzeléseihez, felhagyott az újgóttal kapcsolatos munkájával, és ennek alapján új nyelvet kezdett alkotni � ebből fejlődött ki később a quenya, a tündenyelv. Élete során összesen tizenöt mesterséges nyelvet alkotott, s a valóságban tucatnyi európai nyelven beszélt folyékonyan.

(Domokos Áron, Könyvjelző, 2008. szeptember)