IZGALMASAN MEGÍRT ÍR SORSOK

Kattintson ide a könyv adatainak megtekintéséhez!

Joseph O'Connor: Megváltás Zuhatag

A könyv olvasójának elég elolvasnia néhány fejezetet, máris olyan érzése támad, mintha a szerző kinyitna előtte egy padlásról vagy pincéből előkerült réges-régi ládát és megsárgult levelek, homályos dagerrotípiák, újságokból kivágott tudósítások, innen-onnan lemásolt versek tudatos felhasználásával kezdené elmesélni a Megváltás Zuhatag nevű település néhány lakójának érdekfeszítő sorsát.

Aki olvasta Joseph O'Connor A Tenger Csillaga című nagyregényét, annak ismerősen cseng az egyik főhős, Eliza Duane Mooney neve. 1865-ben vagyunk, tizennyolc évvel azután, hogy New Yorkban kikötött az éhínség elől menekülő íreket az Újvilágba szállító Tenger Csillaga. A hajó két utasának tizenhat esztendős lányáról van szó, aki a polgárháború által kettészakított országban elindul felkutatni Jeddo Mooneyt, a kisöccsét. Négy év telt el azóta, hogy nem látták egymást, Jeddo százezer gyerektársához hasonlóan fegyverrel harcolt az északiak oldalán.

A polgárháború véget ért, de az országban áldatlan állapotok uralkodnak, nincs gazdája semminek, minél távolabb jár valaki Washingtontól, annál nagyobb az anarchia, a vereséget szenvedő déli alakulatok egy része bandába verődve fosztogatja a lakosságot. Az egyik legfélelmetesebb útonálló Mennydörgő Johnny és bandája. „… az oltárt kifosztották, a kelyheket ellopták, a kis orgonát, amely a sekrestyében kuporgott, mint egy presbiter, úgy szétlőtték, hogy a sípjai minden széllökésre hörögni kezdtek. A jelüket – MK–1025 és egy felfordított koponya – a szentelt borral kenték szét a falon.”

A banditák elleni védekezés szándéka hozza létre a vigilantisták csapatát, mely egy lepusztult bányásztelepen vérfagyasztó módon áll bosszút minden bűncselekményért. Rendszeresen ülnek törvényt, ám igazságszolgáltatás helyett önbíráskodás zajlik, melynek áldozatai között sok az olyan személy, aki valamilyen oknál fogva útjukban áll vagy nem tetszik nekik a viselkedése. „Felmentésre a lehető legcsekélyebb esély sem volt. Már kötötték a hurkot, amikor az embert levetkőztették: hevítették a vasat is. Ha az illető bármi módon az ártatlanságára hivatkozott, a tettlegesség csak meghosszabbodott, és a padlót borító – csiganyálas, gombás – szerszámokat is belenyomták a hátborzongató feltámadásba. Néhány fogoly oda is írta a keresztet a beismerő vallomása alá (a Megyei Múzeumban lehet nyomát látni ébenfa keretben, akár az alapító atyák végakaratát); mire az előkészületek lezajlottak, a többség nem is volt rá képes. Megfogták az embert, kilódították, kitalicskázták vagy kipofozták. Úgy hurcolták el, mint a lopott zsákmányt. Számos vádlott számára ezek az élettelen állványsárkányok, ezek a felfordult csörlők jelentették az utolsó látványt a földön. Miután az illetőt felakasztották a feketenyárfára, amely a lelakatolt kapu mellett állt őrt, visszaszivárogtak a telepre, és élték tovább törvényes életüket.”

James O' Keeffe tábornokot, „a Pengét” bízza meg a kormány azzal, hogy állítsa helyre a rendet Megváltás Zuhatagban és környékén, a feladat végrehajtásához azonban semmilyen anyagi vagy tárgyi eszközt nem bocsátanak rendelkezésére. Kevés fegyveres társa van, mind a vigilantisták, mind a banditák túlerőben vannak velük szemben. „A Penge” azonban nem mindennapi figura, legendás alak, akit országszerte ismernek: Írországban halálra ítélték, majd az akasztófa alatt megváltoztatták az ítéletet és a tasmaniai börtönszigetre szállították, ahonnét sikerült megszöknie, a Csendes-óceánon hajótörést szenvedett, de egy arrafelé tartó hajó matrózai megmentették az életét, és New Yorkba vitték. Amerikában tábornoki rangban harcolt Lincolnék oldalán a polgárháborúban. Magánélete rendkívül zavaros, Lucia nevű feleségével való viszonya tele van ellentmondásokkal, az írói vénával rendelkező asszonynak legalább olyan nehéz természete van, mint a férjének: a jelenléténél csak egyvalami elviselhetetlenebb a tábornok számára, a hiánya. Ráadásul az asszonynak kiváló társaságbeli szeretője is akad.

A regény főszereplőinek sorsa tele van rendkívüli bonyodalmakkal, melyekről a már említett dokumentumok, illetve O'Connor narrátori közreműködésével értesülhetünk. Kiválóan ért hozzá, miként kell egy kézben tartania a történet szálait, melyek az események felgyorsulásával egyre többször gubancolódnak össze, ám hiányérzetet soha sem hagynak az olvasóban. A Dublinban élő szerző (a híres énekesnő, Sinéad O'Connor bátyja), hazájában az egyik legnépszerűbb kortárs regényíró, de ír drámákat, filmforgatókönyveket és esszéket is. Regényének időnként balladisztikus hangvételű, ugyanakkor terjedelmes mondanivalójában nagy hangsúlyt kap az ír emberek Újvilágban való otthonkeresése és tragikus hányattatása.

(Borbély László, Könyvjelző, 2011. július-augusztus)