A KÁRHOZATTÓL RETTEGŐ EURÓPA

Kattintson ide a könyv adatainak megtekintéséhez!

Diarmaid MacCulloch: A reformáció története

A reformációról sok csacsiságot tanítottak nemzedékemnek az elmúlt évtizedek során. Talán az volt a legnagyobb, hogy a XVI. században nem is a vallás izgatta az embereket, hanem a királyoknak és a nemeseknek az egyház vagyonára fájt a foguk, a nép pedig a szegénység miatt háborgott, s ezért a reformáció afféle társadalmi forradalom volt, „vallási köntösben”. Úgy látszik, a XX. században felfoghatatlannak tűnik, hogy négyszáz évvel korábban az európaiak számára létkérdésnek tűnt a vallás, őszintén aggódtak üdvözülésük miatt, s készen álltak harcolni, ölni vagy halni érte. Minden bizonynyal éppen a katolikus egyház több évszázados tevékenysége sikerének tulajdoníthatjuk, hogy az újkor kezdetén a tanítás helyes értelmezése, a vallás titkaiban való elmélyedés és az őszinte hit egyre több hívő szemében vált fontosabbá a papság előírásainak engedelmes követésénél. A keresztények immár felháborodtak azon, hogy az isteni kegyelmet meg lehet vásárolni búcsúcédulákkal, s hogy a hívők tömegei nem ismerkedhetnek meg anyanyelvükön a Szentírással. Ezért a XVI. században az európai társadalmat, amelyet idáig a pápa szimbolikus vezető szerepe és a közös latin nyelvű kultúra egyesített, mély vallási nézeteltérések osztották meg, s ami eddig oly természetesnek tűnt, a mise szertartása és a pápa fennhatósága, az mostantól fogva sokak szemében visszataszítóvá vált. Tetszik, nem tetszik, volt egy olyan korszaka történelmünknek, amikor mindenki természetesnek tekintette, hogy meg kell kínozni és égetni azokat, akik másként vélekednek a kenyér és a bor átlényegüléséről, mint mi. E kötet szerzője, Diarmaid MacCulloch az Oxfordi Egyetem egyháztörténeti professzora, a Brit Akadémia és a Királyi Történelmi Társaság tagja, a brit egyháztörténeti szakfolyóirat (Journal of Ecclesiastical History) egyik szerkesztője. Több díjnyertes könyvet publikált a Tudor-korról. E kötete 2004-ben elnyerte a történelmi művekért adható Wolfson-díjat és a Brit Akadémia Díját, valamint a brit könyvkritikusok körének fődíját is. A reformáció történetét mutatja be – de olyan átfogó képet vázolva fel, hogy kötetét nyugodtan tekinthetjük Európa történetének a „hosszú XVI. században”, az 1490 és 1618 közötti időszakban. Nem szűk értelemben vett vallástörténeti művet tartunk a kezünkben, hiszen a vallástörténet e korban oly szorosan összekapcsolódott a politikatörténettel, társadalomtörténettel és kultúrtörténettel, hogy talán nincs is olyan eleme a XVI. századi történelemnek, amellyel ne lenne összefüggésben, s amelyre ezért ne térne ki szerzőnk. Mivel Luther csak az első száz oldal után lép színre a kötetben, Diarmaid MacCullochnak lehetősége nyílik a késő-középkori vallási és teológiai problémák alapos ismertetésére is. Ráadásul a figyelme egyáltalán nem korlátozódik Nyugat-Európára, nem csak a nyugati nagyhatalmak történetét ismerteti, mint oly sok állítólagos Európatörténet, hanem e kötetben Dávid Ferenc neve ugyanúgy megjelenik, mint a Bethleneké és Báthoryaké. (Ráadásul a szerző képes volt pontosan leírni a magyar és a lengyel neveket, ami Nyugat-Európában ugyancsak nagy ritkaság…)
MacCulloch könyve igen olvasmányos, a szerző kiváló stílusban, rendkívül szellemesen ír. Színvonalas és érdekes a képanyag is: három ív fekete-fehér képgyűjtemény egészíti ki a szöveget, s e képeket a szerző a megfelelő fejezetekben alaposan ki is elemzi. Az első kép például egy XIV. századi templom oszlopfője, amelyet egy emberi hátsó formájára faragtak ki – szerzőnk ennek a mai szemmel rendkívül durvának tűnő szobornak az ismertetésével mutatja be a középkori társadalmak sajátos vallási mentalitását. MacCulloch rendkívül érthetően és világosan ismertet olyan bonyolult teológiai dilemmákat, amelyeket még magyar nyelvű könyvekből sem könnyű felfogni, s emlékezetes portrékat vázol fel a korszak szellemóriásairól, Erasmustól Lutheren és Kálvinon át Loyola Ignácig. Mindenről saját véleménye van, melyet határozottan fejt ki és igen meggyőzően ad elő, a legmodernebb történelmi kutatások fölényes ismeretében: a kötet végén óriási jegyzetapparátus és bibliográfia található.
Az egyetemi és középiskolai történelemoktatás egyelőre aligha találhat korszerűbb tankönyvet MacCulloch köteténél. A XXI. századi olvasó pedig, aki talán nem sokat foglalkozott vallási dilemmákkal, könnyen azon veheti észre magát, hogy egyszerűen nem tudja letenni ezt a végtelenül érdekes könyvet.

(Hahner Péter, Könyvjelző, 2011. december)