Mariusz Szczygieł (1966) Varsóban él, a Gazeta Wyborcza riportrovatát vezeti, hat évig futott a lengyel tévében a talk-show-ja - ám szellemi hazája Prága, e város rejtelmeit kutatva vált észrevétlenül szépíróvá. Gondosan kiválasztott hősei ügyében olyan alapos nyomozást folytatott, hogy felfedezéseire Moszkvától Spanyolországig nagyon sokan felfigyeltek.
A cím Karel Gott Prága környéki múzeumára utal, de a bejárat fölött olvasható Gottland felirat egy olyan kísérteties tartomány metaforája lesz, amelyet a cseh kultúra ikonjai népesítenek be, akik megpróbálják túlélni az elmúlt hetven-nyolcvan év cseh történelmét (a legradikálisabb gyógymódot a cipőgyáros Bata ajánlotta, aki az egész országot Patagóniába akarta telepíteni a nácizmus elől). Feltűnik Lída Baarová, a nagy színésznő, az UFA, a náci Hollywood egykori sztárja, akiért Goebbels még a karrierjét is hajlandó lett volna föláldozni. Megismerhetjük a prágai Sztálin-szobor és az alkotó történetét, aki a világ legnagyobb Sztálin-emlékművét tervezte, de öngyilkos lett, mielőtt leleplezték a művét. Különös metamorfózisokat láthatunk: egy háború előtti író sírokból előmászó szörnyekről írja ponyvaregényeit, néhány évvel később viszont már a békés építőmunkát megzavaró ellenségekről ír új néven, új személyiségként.
Közép-Európában mindmáig rendíthetetlen a plebejus-biedermeier prágai idill idegenforgalmi sztereotípiája, amely teljes összhangban áll a csehek történelmi szerepéről alkotott képpel. A bukott forradalmak, szabadságharcok örökösei azt látják, hogy a csehek kevéssé romantikus, de a folytonosság fenntartását jobban szolgáló túlélési stratégiát dolgoztak ki. E mű mindkét sztereotípiát lerombolja: cseh idill helyett cseh horrort kapunk, és arra is rá kell döbbennünk, hogy a Monarchia végóráiban bevált avejki magatartás nem nyújt semmiféle védelmet a nácizmus és a kommunizmus ellen. A "Gottland" bővelkedik a rendíthetetlen szellemi ellenállás és a leggyalázatosabb behódolás, árulás példáiban. Ahhoz a nem túl szívderítő tanulsághoz vezet, hogy igazából a csehek sem úsztak meg semmit.
