"Az "Emlékképek" ragyogó irodalmi és történetírói alkotás, sőt még annál is több. Ha én, aki immár több mint hatvan éve foglalkozom Tocqueville-lel, írok róla, tanítom, be kívánnám vezetni őt a még tájékozatlan olvasóknak vagy diákoknak, ezt az "Emlékképek"-kel kezdeném - nem is csak briliáns olvashatósága miatt, hanem főleg azért, mert sok minden e kisebb műben tükrözi, sőt gyakran tömören összefoglalja Tocqueville történelmi és filozófiai meggyőződéseit." (...)
Tulajdonképpen az "Emlékképek" nem történelmi munka, hanem egy rendkívül érdekes történelmi töredék. A kézirat nagy része csupán 1848 öt hónapjáról, a Tocqueville akkori külügyminiszterségéről szóló beszámoló. Nem történettudományos munka, de milyen ragyogó és egyedülálló történelmi forrás! Majdnem minden oldalon mélyenszántó bekezdések, karcolatok, gyakran epigrammatikus aforizmák olvashatók, bizonyítva írójuk művészetét. Ebben is különbözik az 1848-as - s akkor Európa sok részében kirobbant - események más forrásaitól. Tocqueville több volt, mint politikai szerepvállaló. Járta az utcákat, bátran a barikádokhoz lépett; szelleme tele volt az ilyen emlékek részleteivel. Az "Emlékképek", mint történelmi forrás s mint irodalmi alkotás egyaránt túlszárnyalja az akkori, gyakran híres írók 1848-ról szóló beszámolóit." (John Lukacs)
