A formát illetően ezúttal is bravúros szabályosság azonban csak látszat: kiindulópont, ha úgy tetszik, valami szívderítő (és néha szívszorító) finom bonyolultság felé.
Milyen is például a család? A nénikém "elhajóz az ég vizén". "Anya boszorkányt játszik", de "Anya ölében tavasz lesz örökké". Apa az Erlkönig, mondja mindig, "de nem tudom, mit jelent". És: "Éljünk vígan / Mindahányan, / Míg csak el nem kapálnak." De vannak itt Csalamádé-versek is: Szörnyszomszéd és Mumus, valamint vérpelék és vérnyulak is megjelennek; ami pedig a bili fülét illeti, arról bizony - W. S. mester után szabadon - elmondható, hogy "Hajnalonként / Hüppög a bili füle, / Hüppög a bili füle, / Letörték". Végül, de nem utolsósorban, természetesen az állatversek sem maradhatnak el. Ám ezek hősei sem éppen szabályos lények. Karmocska Macska például "szörnyen veszélyes", a nyúl sikít és harap, mivelhogy szintén "rettentő állat", a krokodil pedig "Leggyakrabban verset ír, de / Néha-néha prózát" - hogy a kék őzekről és a szeráfokról már szó se essék.
A kötetet Esztojka Mónika rajzai illusztrálják.
Olvasson bele:
Részlet a könyvből
A Könyvjelző magazin 2015. júniusi számában megjelent cikk:
Megtaláltam azt a gyereket, aki voltam, és aki vagyok most is 
